Amikor gyermek volt, Sharon olyan feltörekvő zseni akart lenni, mint az édesapja. Ehelyett „sztatoszférikus magasságokat” ért el a világ egyik legelismertebb klasszikus gitárosa személyében.

A Multi-Grammy-díjas Isbint úgy emlegetik, mint „korunk kiemelkedő klasszikus gitárművészét”. Fellépett szólistaként több mint 170 zenekarral és több koncertet adott, mint a világ bármely más gitárosa. Albumai széles skálán mozognak stílus tekintetében, hiszen a barokktól egészen a jazz-fusionig minden megtalálható köztük. Érdekesség a munkásságával kapcsolatban, hogy albuma (1995) abban a zenei válogatásban is szerepelt, melyet az Egyesült Államok asztronautái vihettek magukkal a világűrbe.

A Transzcendentális Meditáció gyakorlását 17 éves korában kezdte és azóta is rendszeresen gyakorol – TM oktatói iránymutatás mellett. A technika végigkíséri őt az oktatói tevékenységgel, felvételekkel és turnékkal gazdagított munkában és életét segít harmóniában tartani.

Elképesztően termékeny pályafutása során fellépett a Fehér Házban, a Carnegie Hallban és együtt gitározott olyan személyekkel, mint Steve Vai, Steve Morse vagy Nancy Wilson. Megalapította gitáros csoportját a Juilliard School of Musicban. Az 58 éves művésznő nem ritkán 20 koncertet is ad egy hónapban. Elmondása szerint mindig izgatott egy-egy fellépés előtt. Amikor készül a showra, rendszeresen beiktat egy meditációt is, ami segít, hogy könnyedén léphessen a színpadra. Egy-egy koncertre még most is úgy tekint, „mintha ez lenne az első alkalom”.

Amikor New Yorkban van az oktatói és egyéb munkáját támogatja, hogy rendszeresen gyakorolja a TM-et és Upper West Side-i lakása közelében folyóparti kocogást iktat be.

A művésznő véleménye szerint a meditáció támogatja, hogy önmagát adja a közönség előtt: „A TM valóban segít, hogy hozzáférjek belső kreativitásomhoz” – állítja Isbin. „A meditáció olyasvalami, ami megkönnyíti a mélyről való merítést, amikor a színpadon vagyok.”

Az előadásait olyan utazásként határozza meg, melyre a közönség elkíséri „A zene kiemeli az embereket ebből a világból, és egy időre áthelyezi egy másikba, ahol remélhetőleg maguk is megtapasztalhatják az öröm és szomorúság, valamint a nosztalgia érzését, de egy igazán művészi segítség útján.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.