A neurológiai tudományos kutatásokat ismertető neves szakfolyóirat, az International Journal of Neuroscience 1990/54. számában megjelent tanulmány szerint a Transzcendentális Meditáció haladó programjaként ismeretes TM-Szidhi program – ami a jógában ismeretes szanjamát valósítja meg, s Patandzsali Jóga-szútráit használja – gyakorlásakor, amikor a Jógarepülésként ismeretes technika alkalmazásakor a test felemelkedik a földről, az agykutatás számára eddig teljesen ismeretlen, széles spektrumú agyhullám-koherencia jön létre, mint az alábbi grafikán látható. A TM-Szidhi Jógarepülést a „kritikusok” sima ugrálásnak, izommunkának vélik, azonban ha ez így lenne, nem jönne létre semmilyen rendezettség az agyban, főleg nem ilyen széles spektrumban. Másrészről pedig az International Journal of Neuroscience nem közölte volna a tudományos kutatást. Alább a szanjama Maharishi szerinti értelmezését ismertetem, illetve a bejegyzés végén Dr. John Hagelin Kilby-díjas kvantumfizikus – aki újfent gyakorolja a TM-Szidhit – előadásának magyar szinkronos változatát lehet meghallgatni. Hagelin fizikusként magyarázza el a TM-Szidhi Jógarepülés működését.

jogarepules.png

Maharishi szanjama-magyarázata

Amikor a dháranát, a dhjánát és a szamádhit egyidejűleg gyakoroljuk egyazon tárgyra irányítva, akkor azt szanjamának nevezik. Maharishi a szanjamát úgy határozza meg, mint egy adott tárgyon való folyamatos időzést, együtt a mozgással és az eleven határtalan tudatossággal. A szamádhi a tudatosság megtapasztalása a maga legnyugodtabb, legkevésbé izgatott állapotában, míg a szanjama a figyelemnek egyetlen tárgyra való irányítása, miközben a tudat még mindig szilárdan áll a szamádhiban. A szamádhi a csend, a szanjama pedig a csenddel együtt való mozgás. A szanjama rugalmassá teszi az intellektust, azáltal, hogy mintegy egyszerre kinyújtja azt a dháraná és a szamádhi irányába.

A szanjama a sziddhik megtörténésének kezdőfeltétele. A sziddhi a szanjama kívánt eredménye, a szanjama „tökéletesedése”. Patandzsali leírja azokat a különféle eredményeket, amelyek meghatározott tárgyakra irányított szanjama révén érhetők el. A TM-Szidhi programban Maharishi a szanjama technikáját tanítja meg azoknak, akik jártassá váltak a szamádhiban. A Patandzsali-féle Jóga-szútrákkal összhangban adja meg a szanjama tárgyait, és akkor számítja a szanjamát sikeresnek, amikor a Patandzsali által előrejelzett eredmény jön létre.

A Jóga-szútrák kijelentik, hogy a szanjama gyakorlása által elért különleges képességek akadályok (upaszarga) a szamádhi számára, ám a megvilágosodás felemelkedésének vagy feléledésének (vjutthána) igazolásai (sziddhi). Ezt a kijelentést általában úgy értelmezik, hogy a szanjama gyakorlása és az ebből fakadó különleges képességek (sziddhik) akadályt jelentenek a megvilágosodás számára. Ám ha a szanjama gyakorlása akadályt jelentene a megvilágosodás szempontjából, akkor Patandzsali nem szentelt volna majdnem egy teljes fejezetet annak, hogy leírja a folyamatot! Azt azonban leszögezi, hogy ezek akadályt jelentenek a szamádhi számára. A szamádhi azonban önmagában nem célja a jóga gyakorlásának, a cél a megvilágosodás. Mihelyst a szamádhi kifejlődött, az ember nem marad egyszerűn ott. A szamádhit mintegy próbára kell tegye az aktivitás, hogy fokozatosan az összes tevékenység alapjában jelen levő, állandó jellemvonássá alakuljon. Ezért a szanjama akadály a szamádhi számára, ám segítség a megvilágosodás eléréséhez. A szanjama gyakorlásának értéke az, hogy mintegy kihívást intéz az anitja-szamádhihoz, amíg az nem válik stabillá és strukturálttá a nitja-szamádhiban.

A szanjama gyakorlásának célja a tiszta tudat stabilizációja. A sziddhik akkor válnak valóban tökéletesessé, amikor elérjük, hogy a tiszta tudat állandó stabil jelenlétté váljék. A különleges képességek, melyeket sziddhiknek nevezünk, szolgálhatnak a tiszta tudat stabilizációjának bizonyítékaként, ám önmagukban csupán annyi értékük van, mint bármely más képességnek a relatív valóság területén: hasznosak vágyaink beteljesítésében, ám nem keverendők össze a céllal. A cél az, hogy „bevegyük az erődöt”, a tiszta tudat erődjét, és ne vezessenek félre minket a különleges képességek útközben lévő arany- és ezüstbányái.

Amikor az emberek különleges tapasztalati képességekről számolnak be Maharishinek, ő azt válaszolja, hogy ezek a tapasztalatok nem jelentik a célt, csupán relatív tapasztalatok. A cél a nitja-szamádhi, amely leginkább olyan tapasztalatokban mutatkozik meg, mint a könnyed élet, a kiegyensúlyozottság, a megelégedettség, a boldogság, a lelki nyugalom, a sóvárgástól és a tévedésektől való szabadság, valamint a félelem és a harag hiánya. A Jóga-szútrák kijelentik, hogy aki zavartalan marad még akkor is, amikor az összes különleges képesség birtokába kerül, eléri azt a szamádhit, amelyet az „erény felhőjének” neveznek (dharma-mégha-szamádhi). A különleges képességek nem a természeti törvények megsértését, hanem a máskülönben rejtve maradó törvények elnyerését jelentik. Csodák csak a tudatlanságban léteznek.

Dr. John Hagelin kvantumfizikus a „Jógarepülés fizikája” c. előadása

A bejegyzés trackback címe:

https://meditacio.blog.hu/api/trackback/id/tr1005299626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása